Részlet Ludwig von Mises 1944-ben megjelent Omnipotent Government (Mindenható kormány) című könyvéből.
A mai nemzetközi problémák lényeges kérdéseit a következőképpen foglalhatjuk össze:
1.
Tartós béke csak tökéletes kapitalizmus alatt lehetséges, amely eddig soha és sehol nem volt teljes mértékben kipróbálva vagy elérve. Egy ilyen Jefferson-i világban, ahol akadálytalan piacgazdaság van, a kormányzati tevékenységek terjedelme az egyének életének, egészségének és vagyonának az erőszakos vagy csalárd agresszió elleni védelmére korlátozódik. A törvények, a közigazgatás és a bíróságok egyformán kezelik a belföldi lakosokat és a külföldieket. Nem keletkezhetnek nemzetközi konfliktusok: a háborúnak gazdasági okai nincsenek.
2.
A munkaerő szabad mozgása a munkaerő termelékenységének és ezáltal a bérek arányának kiegyenlítésére irányul világszerte. Ha a viszonylag ritkábban lakott országok munkavállalói a bevándorlás akadályozása révén meg akarják őrizni magasabb életszínvonalukat, nem tudják elkerülni hogy ne sértsék a viszonylag túlnépesített területek munkavállalóinak érdekeit. (Hosszú távon a saját érdekeiket is sértik.)
3.
A kormányzati beavatkozások az üzleti életbe és szakszervezeti politikák együttesen növelik a hazai termelési költségeket, és így csökkentik a hazai iparágak versenyképességét. Ezért ezen intézkedések még rövid távon sem tudnák elérni a céljukat, ha azokat nem egészítik ki a migrációs akadályok, a hazai termelés védelme, és - az exportágazatok esetében - monopólium. Mivel a külkereskedelemtől való bármilyen mértékű függőség korlátozza a kormány erejét a belföldi üzleti élet irányításában, az állami beavatkozások szükségszerűen autarkiához vezetnek.
4.
A szocializmus, ha nem világméretű, nem tökéletes addig, amíg a szocialista ország a külföldről érkező behozataltól függ, és ezért továbbra is értékesítenie kell árukat a piacon. Nem számít, hogy a külföldi országok, amelyeknek el kell adniuk, és ahonnan vásárolniuk kell, szocialista vagy sem. A szocializmusnak is az autarkiára kell törekednie.
5.
A protekcionizmus és az autarkia a külföldi munkaerő és a tőke diszkriminációját vonja magával. Nemcsak csökkenti az emberi erőfeszítések termelékenységét és ezáltal az összes nemzet életszínvonalát, hanem nemzetközi konfliktusokat is gerjeszt.
6.
Vannak olyan nemzetek, amelyek a megfelelő természeti erőforrások hiánya miatt nem tudják táplálni és ellátni lakosságukat a hazai erőforrásokból. Ezek a nemzetek csak a hódítás politikájával valósíthatják meg az autarkiát. A mohóság és az agresszió vágya az etatizmus alapelveinek elfogadásából fakad.
7.
Ha egy nemzeti kormány akadályozza egy ország erőforrásainak legtermékenyebb felhasználását, az sérti minden más nemzet érdekét. Egy gazdag természeti erőforrásokkal rendelkező ország gazdasági hátránya minden olyan személyt károsít, akinek a helyzetét ezen természeti erőforrások hatékonyabb kiaknázása révén javítani lehetne.
8.
Az etatizmus az országon belüli jövedelmi egyenlőséget célozza. Másrészt viszont a szegényebb nemzetek és a gazdagabb nemzetek közötti történetileg kialakult egyenlőtlenségek fennmaradását eredményezi. Ugyanazon megfontolások, amelyek az országon belüli tömegeket a jövedelmi egyenlőség politikájához vezetik, a viszonylag túlnépesedett országok tagjait agresszív politikára sarkallják a viszonylag ritkábban lakott országokkal szemben. Ezen országok nem nyugodnak bele abba, hogy viszonylagos szegénységüket örök időkre elviseljék, csak azért, mert őseik nem voltak képesek jobb természeti adottságokkal rendelkező területeket megszerezni. Amit a „progresszívek” a belügyek vonatkozásában állítanak -, miszerint a szabadság hagyományos elképzelései a szegények számára nem hoznak semmit, és hogy a valódi szabadság a jövedelmi egyenlőséget jelenti - a szegényebb nemzetek szóvivői hasonlóképpen alkalmazzák a nemzetközi kapcsolatokra. A német nacionalisták szemében csak egy szabadság számít: Nahrungsfreiheit (az élelmiszer behozatalától való szabadság), vagyis olyan helyzet, amelyben nemzetük saját határain belül előállíthat minden olyan élelmiszert és nyersanyagot, amire szüksége van ahhoz, hogy ugyanolyan életszínvonalat élvezzen, mint a leggazdagabb nemzetek. Ez a szabadság és az egyenlőség fogalma számukra. Forradalmároknak nevezik magukat, akik harcot vívnak elévülhetetlen jogaikért, szembenállva a többi reakciós nemzet érdekével.
9.
Egy szocialista világ kormánya eltörölhetné a viszonylag túlnépesedett területek és a kevésbé lakott területek állampolgárai közötti történetileg kialakult egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor ugyanazok az erők, amelyek megakadályozták a régi liberálisok azon erőfeszítéseit, hogy felszámolják a munkaerő, az áruk és a tőke szabad mozgását gátló akadályokat, ugyanúgy erőteljesen ellenzi fogják ezt a fajta szocialista világmenedzsmentet. A viszonylag ritkábban lakott országokban a munkaerő nem valószínű, hogy lemondana öröklött jogairól. Nem valószínű, hogy a munkavállalók olyan politikákat fogadnának el, amelyek egy hosszú átmeneti időszakra csökkentik saját életszínvonalukat és csak a hátrányos helyzetű nemzetek anyagi feltételeit javítják. A nyugati munkavállalók a szocializmustól a saját jólétük közvetlen emelkedését várják. Vehemensen elutasítanák egy a világunkat átfogó kormány demokratikus rendszerének létrehozására irányuló terveket, amelyekben szavazataikat a hátrányos helyzetű népek hatalmas többségének szavazata meghaladná.
10.
Egy szövetségi kormány csak szabad piacgazdaság mellett tud működni. Az etatizmus szigorúan központosított kormányzást igényel, ha nincsenek kereskedelmi akadályok, amelyek elszigetelik a tagállamokat egymástól. Ezért a világszövetségre vonatkozó jelenlegi tervek, vagy akárcsak a nyugati demokráciák szövetségének terve egyelőre illuzórikusak. Ha az emberek elutasítják az etatizmus elhagyását, akkor nem tudnak megmenekülni a gazdasági nacionalizmus átkától, kivéve, ha az összes hatalmat egy egyesített nemzetek feletti világkormányra vagy a demokratikus nemzetek szövetségére ruházzák át. Sajnálatos módon azonban a befolyásos nyomásgyakorló csoportok érdekei ellenzik a nemzeti szuverenitás ilyen módon történő feladását.
---
Haszontalan ábrándozni. A vállalkozások kormányzati ellenőrzése olyan konfliktusokat okoz, amelyekre nincs békés megoldás. Könnyű volt megakadályozni fegyvertelen embereket és árukat hogy a határokon átkeljenek; sokkal nehezebb megakadályozni, hogy hadseregek próbálják meg ugyanezt. A szocialisták és más etatisták képesek voltak figyelmen kívül hagyni vagy elhallgatni a közgazdászok figyelmeztető hangjait. Az ágyúk hangját és a bombák robbanását azonban már nem tudták figyelmen kívül hagyni vagy elhallgatni.
Az állami mindenhatóság egyetlen támogatója sem tudja megmásítani azt a tényt, hogy csupán egy olyan rendszer létezik, amely tartós békét tesz lehetővé, ez pedig a szabad piacgazdaság. A kormányzati ellenőrzés gazdasági nacionalizmushoz, és így konfliktusokhoz vezet.
Ludwig von Mises, Omnipotent Government, 1944
autarkia: önellátás; az a gazdasági politika, amely valamely állam nemzetgazdaságának más országoktól való teljes függetlenítésére irányul.
etatizmus: az állam hatalmának kiterjesztésére irányuló törekvés
