Sokkal jobb lenne, ha lenne választási lehetőség, ami nincs, tudniillik, hogy legyen teljes termelésünk, miközben a népesség tétlen részét nyíltan támogatnák ahelyett, hogy "teljes foglalkoztatás" biztosításának leple alatt terméketlen koholt munkát végeztetnek emberekkel.
A marxi kizsákmányolás elmélet hívői szerint, ha a kormány nem avatkozna bele, a kapitalisták a béreket az éhbér szintjére csökkentenék a munkaórákat pedig maximalizálnák a profit maximalizálása érdekében. A kormány beavatkozása azonban kikényszerítheti a magasabb béreket, ami során egyszerűen annyi történik, hogy a kapitalisták profitjából elvesznek a munkások javára.
Egy piacgazdaságban senki sem határozza meg az árakat. Azok a piacon spontán módon alakulnak ki. Minden alkalommal, amikor egy csésze kávét veszek munkába menet, valamicskét emelek a kávébab árán. Minden alkalommal, amikor késésben vagyok, és nem érek rá kávézni, csökkentem az árat egy picit. Ha mindenki megszűnne kávézni, piaca összeomlana.
„Demokráciában […] még azok is, akik a győztesekre szavaztak, könnyen lehet, hogy pusztán ’a kisebbik rosszat’ választották. Az érdekes kérdés a következő: Miért kell bármilyen rosszat választani? Ilyen fogalmakat sosem használnak szabad emberek, amikor önmagukért cselekszenek, vagy amikor javakat vásárolnak a szabadpiacon. Senki se mondja azt öltöny- vagy hűtővásárláskor, hogy ’rosszat’ választ – se kisebbiket, se nagyobbikat.”