Minden szülő tudja, mennyit számít egy év egy kisgyerek fejlődésében. Az egyéves még alig totyog, míg egy kétéves már sebesen el is tud futni előled. Egy négyéves örökmozgó, folyton képzelgő, a miértekre szüntelen rákérdező, míg egy ötéves már kezd hajlani rá, hogy leüljön a fenekére, és hosszabb időre is odafigyeljen, ha beszélnek hozzá.

A növekvő elvárások és az emberi viselkedés ellentéte

A gyerekek mit sem változtak. A mi viselkedésükkel szembeni elvárásaink mások. Egyetlen emberöltő alatt a gyerekeket egyre fiatalabb és fiatalabb korban iskolázzuk be, és évről-évre egyre több időt töltenek az iskolában. Egyre inkább arra kényszerülnek, hogy lexikális tudást sajátítsanak el, olyat, ami messze meghaladja fejlettségüket és képességeiket.

1998-ban a tanítók 31%-a várta el a gyerekektől, hogy már az óvodában megtanuljanak olvasni. 2010-ben már a tanítók 80%-a fogalmazta meg ugyanezt az elvárást. Mára a gyerekeknek tudniuk kéne olvasni óvodáskorban, és értő olvasóvá kellene válniuk nem sokkal később annak ellenére, hogy kutatások bizonyítják, hogy az olvasáskészség túl korai erőltetése többet árt, mint amennyit használ.

Nancy Carlsson-Paige és munkatársai az „Óvodai olvasás. Kevés nyereség és sok veszteség” című tanulmányukban figyelmeztetnek az olvasás korai erőltetésének veszélyeire. Mint írják:

„Amikor a gyerekeknek olyan tanításélményük van, ami nem felel meg fejlettségi szintjüknek vagy neveltetési szükségleteiknek, akkor súlyos károkat szenvedhetnek, amilyen az alkalmatlanságélmény, a szorongás és a zavarodottság.”

Utálni a játékost, imádni a játékot

Ahelyett, hogy felismernénk, az iskoláztatással van a probléma, inkább a gyerekeket hibáztatjuk. Ma azokat a gyerekeket, akik nem olvasnak egy mondvacsinált határidőn belül, megbélyegzik, mint olvasászavarost, és olyan beavatkozásoknak vetik alá, aminek célja, hogy felzárkózzanak a falka többi tagjához. Az iskolában mindenkinek egyformának kell lennie. Ha nem figyelnek a tanítóra, hanem álmodoznak vagy ficánkolnak az órán, akkor általában figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart fognak rájuk, és riasztó sűrűséggel részesülnek gyógyszeres kezelésben is, mégpedig erős tudatmódosító készítményeket kapnak.

Az amerikai népegészségügyi hatóság jelenti, hogy a négy- és tizenhét éves kor közti gyerekek 11%-át kórismézik ADHD-vel, és ez a szám 42%-kal emelkedett 2011-2012-re a 2003-2004-es adatokhoz képest. Többségüket gyógyszeres kezelésnek is alávetették. Ami még ennél is aggasztóbb, hogy e diagnózisuk harmada hatévesnél kisebb gyerekeket érintett.

Nem kell tehát meglepődni azon, hogy a gyerekek besokallnak attól, ha a családjuktól elválasztva egy olyan mesterséges tanulóüzembe kényszerítik őket, amiben hosszú órákig kell figyelniük, és szabványosított, rendszeresen számon kért tananyagot kell tanulniuk.

A Harvard Egyetem Orvosi Karának kutatóinak legutóbbi felfedezései megerősítik, hogy nem a gyerekekkel van a baj. Az iskoláztatásuk kezdődik túl korán. A kutatók felismerték, hogy azok a gyerekek, akik idejekorán kezdték az iskolát, sokkal nagyobb arányban lettek ADHD-sek azokhoz képest, akik később ültek be a tanulópadba. Az amerikai államok felmérése kimutatta, hogy a szeptember 1-i beiskolázási határidő alapján az augusztusban születettek 30%-kal nagyobb valószínűséggel lettek később figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral kórismézve, mint tizenegy hónappal idősebb társaik.

Timothy Layton, a Harvard vezető kutatója így summázta a tanulságot: „Vizsgálatunk eredményei azt sugallják, hogy gyerekek tömegeit diagnosztizálták és kezelték félre ADHD-vel, mert viszonylag éretlen korban kerültek az általános iskola első osztályába idősebb osztálytársaikhoz képest.”

Nem kéne ezen meglepődni

A szülőknek nincs szükségük harvardi kutatókra, hogy megmondják nekik, egy gyerek, aki épp most töltötte be az ötöt, fejlettségében elmarad egy másiktól, aki már majdnem hatéves. A szülőknek inkább arra volna szükségük, hogy meglegyen a szabadságuk arra, hogy szembeszálljanak az állam által kirótt iskoláztatási kötelezettséggel, és kimaradjanak a rendszerből.

Ahogy az állami óvodáztatási programok terjednek, úgy lesz egyre nehezebb az iskoláztatás elhalasztása és a gyerekek megóvása a szülők számára. Iowa állam például nemrég vezette be a négyéves kortól kötelező óvodáztatást.

New York városa pedig hároméves kortól tette kötelezővé az általános óvodáztatási kötelezettséget. A városi önkormányzat oktatásügyi hivatala közleményében részletezi: „a születéstől az ötödik életévig tartó bölcsődei és óvodai nevelés” több hatalmat biztosít az állami hivatalnokoknak a kora gyermekkori fejlődés és tanulás irányítására.

Ahogy az iskoláztatás egyre merevebbé és merevebbé válik, és emészt fel egyre több időt a gyerekkorból, úgy árt egyre többet és többet a gyerekeknek. Sokan közülük képtelenek megfelelni az irreális tanulóüzemi és magatartási elvárásoknak, mert egyszerűen nem elég idősek ahhoz, hogy képesek legyenek rá. Erre őket bélyegzik meg és gyógyszerezik be, mint visszamaradottakat és elmezavarosakat, miközben ilyen rendellenességet csak az iskolai környezetben mutatnak, sehol máshol. A szülőknek ellen kellene állniuk e vészjósló trendnek, tovább tartva otthon a gyerekeiket, vagy akár teljesen kivéve őket a kényszeriskoláztatásból.

Írta: Kerry McDonald

Eredetileg megjelent: https://fee.org/articles/harvard-study-shows-the-dangers-of-early-school-enrollment/

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

5 Comments

  1. Lutringné Malya Mária november 9, 2019 at 4:01 du.

    Nem a cikk tartalmát nem érte, hanem azt, hogy miért kell nagybetűvel írni a szavakat mondat közben??????????

    Válasz

  2. Szentgyörgyi Ferenc november 9, 2019 at 5:36 du.

    Alapvetően a széles körben betegségként el sem fogadott diagnosztizálással egyet lehet érteni, de a Harvard előtt sem kell hasra esni, nem a magyar és nem az európai nevelési és iskolarendszerre érvényesek a megállapításaik. A szülőkre hagyatkozást pedig szintén az Ő hagyományaik indikálják, de sajnos a hazai iskolarendszerben felnőtt mai szülők alkalmatlanok ilyen feladatokra. A pedagógusokra lehet leginkább hagyatkozni, bár a romló tendenciájú és azon belül is fals nézetek elterjedése még itt is súlyos kételyeket vet fel.

    Válasz

  3. Eva Mihály Amichay november 11, 2019 at 6:37 de.

    Baromság! A zsidó fiúkat három éves korban kezdték tanítani három nyelvre és a Tórára: héber, arámi és jiddis. Mert 3-8 éves kora között az ember agya olyan mint a szivacs, elképesztő mennyiségű ismeretet tud befogadni! Persze, nem mindegy, hogy miképpen tanítják a gyerekeket, de maga a tanulás nem károsítja az egészséget, sőt, olyan módon kinyitja az agyi kapacitást, ami máskor már nem elérhető.

    Válasz

  4. Magyarországon nincs olyan előírás, hogy a gyerekeknek óvodában meg kell tanulni olvasni. Az óvónő nem tanítónő, nincs is kiképezve az olvasás tanítására. Így a cikk ezen része hangulatkeltés.
    A cikk, csak a túl korai beíratás veszélyeit taglalja, a túl késő beíratást nem. Napjainkban az óvodákban az ilyen uszító jellegű netes cikkeknek köszönhetően a pedagógiában járatlan szülők 95%-a vissza akarja tartani a gyerekét ha kell ha nem.
    A négy évesek óvodáztatási kötelezettséget kifejezetten jónak tartom, a nekik már szükségük van barátokra, a korukbeli gyerekek közösségére. Sok szociálisan hátrányos gyerek rosszabb helyzetben lenne otthon napközben mint az óvodában. “Az iskoláztatás egyre merevebbé és merevebbé válik” tétel pedig manipulatív tévtan. Ha előveszem a gyermekkori tankönyveimet és a mostaniakat azt látom csökkentek a követelmények. Mindent egy évvel később tanulnak, fele akkora lexikális tudást megkövetelve. (NAT-nak köszönhetően.) Szó sincs merevebbé váló iskolákról, max az elit iskolák versenyistállóiban. (Ez a sulik 5%-a.) Középsulis tanár ismerősöm elővette saját, 30 évvel ezelőtti középiskolai órarendjét. Szakkörrel, mindennel együtt heti 36 óra volt benne. Megnézte a sulijában az aktuális mostani órarendet. 36,5 óra volt benne: a különbség mindössze a kötelező, minden napos testnevelés.
    A gyermek gyógyszerezésével nem értek egyet, de ez ugye nem is magyar sajátosság hanem olvashatjuk, hogy amerikai. Akkor minek hergelik vele a szülőket?
    Végül a konklúzióban olvashatjuk a sugallatot a magyar olvasók számára: Tartsák otthon minél tovább a gyerekeiket, vagy egyenesen vegyék ki a közoktatásból. Így lesz majd “boldog” – mindenféle képzettség és munka nélkül, alap jövedelmen tengődve. A butával, az iskolázatlannal ugyanis nincs probléma, főleg ha kap egy kis könyöradományt. Ezt a jövőt szánják gyerekeinknek egyes véleményformálók.

    Válasz

  5. A forditònak szòl: kindergarten az iskolàra elôkèszitô csoportot jelent ( iskolai program) a daycare az (a magyar) òvòdàkra vonatkozik ( òvodai program). Kèt különbözô programròl van szò. Az eredeti angolul írt cikk a gyerekek korai iskolàztatàsàt ès ennek hatàsait tükrözi .

    Válasz

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..