A római birodalom egyfajta nosztalgikus visszaidézése népszerűvé tette azt az elképzelést, miszerint az Európai Unió létfontosságú Európa jólétéhez és sikeréhez. De ha közelebbről megvizsgáljuk a kontinenst a gazdasági jólét nem függ a Brüsszel Európájába való bekapcsolódástól. A leggazdagabb európai országok többen az Unión kívüli országok. Ez a helyzet Svájccal, Norvégiával, Izlanddal és Liechtensteinnel.

Nem áll fenn kapcsolat továbbá egy ország gazdagsága és a nagyobb politikai csoportokban való részvétele között globális szinten. A már említett régiókon túl, sok helyen láthatjuk, hogy egy kis ország képes nagyon gazdag lenni, amint azt Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea és Új-Zéland példázza.

A politikailag egyesült Európa támogatói számára rossz hír, hogy az európai civilizáció történelmi felemelkedése szembemegy a császári narratívával. David Landes amerikai történész 1998-ban emlékeztetett arra, hogy a Római Birodalom bukása egy örömteli esemény volt az Öreg Kontinens számára. Állításai alátámasztják Jean Baechler szociológus munkáját, aki három évtizeddel korábban azt írta, hogy az európai kereskedelem bővülését a feudális rendből örökölt anarchia segítette elő.

A középkorban megnyílt feudális anarchia a katolikus egyház által kovácsolt relatív kulturális egységgel együtt felszabadította a gazdaságot és a vállalkozói szellemet. A Nyugatnak ezen sajátossága megmagyarázza azt a jelenséget, amit Eric Jones brit történész „Európa csodájának” vagy „kivételességének” nevezett. Ellentétben Kelet és Ázsia zsarnokaival, akik képesek voltak teljesen megfojtani birodalmuk kreativitását, az európai uralkodók területük kicsinysége miatt, bizonyos mértékben korlátozva voltak ebben.

Ez könnyebbé tette a keményen dolgozó európai emberek számára, hogy elkerüljék az elnyomást azáltal, hogy a rossz kormányok elől más országokba emigráljanak. Gondoljunk csak a nantesi ediktum viszzavonására XIV. Lajos alatt ami a Francia Királyság elszegényedését okozta a protestánsok kivándorlása miatt, akik kedvezőbb területekre költöztek, mint például Svájc, Hollandia vagy Anglia.

A politikai egység hiánya lehetővé tette, hogy a kontinens sok kicsi, szuverén és versengő területi egység irányítása alatt álljon. Ebből a versengésből született meg a verseny a tehetségért és a tőkéért, amely elősegítette egy bizonyos politikai fegyelem elterjedését. Ezek voltak azok a körülmények amelyek mellett a szabadság, a kereskedelem és a tudomány virágzásnak indulhatott.

Az, hogy Macron a “Reneszánsz” időszakát idézi fel a választási kampányában, abból a célból, hogy ezzel eladja Franciaország tagságát ebben az új Birodalomban, csupán Macron történelmi járatlanságát mutatja meg. A Reneszánsz maga is egy olyan Olaszországban szökkent szárba, amely sok kis város-államra oszlott. David Hume skót filozófus szerint ez a megosztottság volt az ami a leginkább előremozdította a művészet és a tudomány fejlődését.

Shakespeare Olaszországban játszódó “A velencei kalmár” című művében Antonio megemlékezik róla, hogy a város jóléte a kereskedőknek nyújtott biztosítékoktól és szabadságjogoktól függ. Benjamin Constant-tól Montesquieu-ig és Alexis de Tocqueville-ig számos gondolkodó meg volt győződve arról, hogy ezek a szabadságok nagyobb valószínűséggel vannak biztosítva kisebb államokban, mint hatalmas birodalmakban.

Ebből a szempontból az Európai Unió olyan kormányzatok kartellje, amelyek a civilizációnk felemelkedésének feltételeitől idegen imperiális ambíciókat dédelgetnek. A politikai, szabályozási és fiskális szabványosítás autoritárius projektjei az innováció szellemének elárulását jelentik, hiszen az innováció a legmagasabb fokú decentralizációt és a lehető legnagyobb intézményi versenyt igényli.

Végezetül, Nathan Rosenberg és Luther Earle Birdzell kíválóan összefoglalják a nyugati virágzás mögötti történelmi tényezőket. 1986-ban megjelent könyvükben leírják, hogy egy civilizáció gazdagságához elengedhetetlen a nyílt kereskedelem kiterjesztése egy politikailag széttagolt területen. A régiónkra alkalmazva ez a recept azt mutatja, hogy érdemesebb lenne egy olyan Európáról álmodozni, ami több százezer Liechtensteint foglal magában, mintsem egy olyan disztópiát, amelyben Európát egy teljes kontinenst átfedő birodalom irányítja.

Szerző: Ferghane Azihari 
A fordítás az alábbi cikk alapján készült: www.mises.org
/wire/european-empire-wont-make-europe-richer

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..