A választások során felmerül a kérdés, kire szavazzunk. Mindenkinek, akit egyáltalán érdekel, megvan a maga logikája, érvelése, oka és személyes kötődése, miért szavaz egy bizonyos pártra vagy jelöltre. Nagymamám azt szokta figyelembe venni, ki adott neki eddig nagyobb nyugdíjemelést. Én azt szoktam nézni, ki a kevésbé rossz választás. A végtelen listát most nem folytatom, mindenki ismeri a sajátját. Hogy miért van ez a rengeteg különféle ok és érvelés a különböző pártok és jelöltek mellett és ellen, annak az az oka, hogy nem értünk egyet abban, mik a kormány tényleges és jogos feladatai (kvázi munkaköri leírása). Ha ezekben egyetértenénk, túl sok pártra nem is lenne szükség, hisz minden jelölt ugyanazokra a feladatokra vállalkozna, és nekünk, választóknak nem főne a fejünk, hogy már megint mire fogják költeni a kemény munkával megkeresett bevételeinket.

Politikusaink tévesen azt gondolják, és ebben a tévhitben a szabad mandátumuk meg is erősíti őket, hogy megválasztásukkal mi teljes jogkört adtunk nekik ahhoz, hogy eldöntsék, mire költik a bevételeinket, és annak mekkora részét hagyják meg nekünk. A magánéletben sem sűrűn fordul elő, hogy az ember meghatalmazást ad egy másiknak ahhoz, hogy kedvére költse a rábízott pénzt. A kormánnyal miért tennénk kivételt? Igenis vannak olyan feladatok, amelyeknek elvégzésére alkalmazzuk őket, mint munkaerőt, és ezek működésének a hatékonysága bizonyítja azt, hogy a kormány jól vagy rosszul végzi a munkáját.

Mivel munkaerőként foglalkoztatjuk a kormányt, ezért olyan feladatokkal ruházhatjuk csak fel, amelyeket egyénenként jogunk és kötelességünk a magunk érdekében elvégezni, de a hatékonyság érdekében delegáljuk azokat egy közösen alkalmazott szervnek: önvédelem, vagyonvédelem, az ország védelme, nemzetközi kapcsolatok ápolása (lásd Az állam helyénvaló szerepe, www.aahsz.hu). Ha az emberek és az országok/népek békén hagynák egymást, és az egymás vagyona iránti tisztelettel élnének egymás mellett, ezekre a funkciókra sem lenne szükség. Mivel azonban az emberi természet esendő, ezért foglalkoztatjuk a kormányt, hogy szervezze meg a rendőrséget, a hadsereget és a bíróságokat, hogy ezeket a védelmi funkciókat helyettünk ellássák, és ezekért a szolgáltatásokért szívesen fizetünk is. Tegyük fel a kérdést: jól végzik Magyarországon a munkájukat a rendőrség, a bíróságok és a hadsereg? Szerintem a válasz egyértelmű, és rögtön le is vonhatjuk a következtetést arra vonatkozólag, hogy a kormány nem azt teszi, amiért megválaszthattuk. Akkor hát mit csinál?

Ahelyett, hogy segítene az életünk és a vagyonunk megvédésében, és az adópénzünket ezeknek a feladatoknak szentelné, és nem a rendvédelmi dolgozók juttatásairól vitatkozna, ahelyett számos egyéb, nem a jogos hatáskörébe tartozó tevékenységet végez: (1) jótékonykodik mások pénzén; (2) biztosítótársaságot játszik; (3) családtag szerepében tetszeleg a gyermeknevelésben és az idősek gondozásában; (4) elárasztja az országot törvényekkel; (5) konkurrenciát jelent a versenyszférának; és (6) minden téren beleszól az ember magánügyeibe és a versenyszféra tevékenységeibe. Nem csoda, hogy nem marad pénze például a rendvédelmi dolgozók juttatásaira. Ennyi tevékenységet felvállalni a világ összes pénze nem lenne elég. Nem csoda tehát, hogy az állam nevében kölcsönöket vesz fel, amiknek visszafizetését áthárítja az állampolgárokra. A magánéletben mikor engedjük meg bárkinek, hogy kölcsönt vegyen fel a nevünkben? Amit a magánéletben józan ésszel nem teszünk meg, azt miért gondoljuk, hogy a kormány megteheti? Ahogy Thomas Jefferson, az Egyesült Államok egykori elnöke tanította:

Ahhoz, hogy megőrizzük a függetlenségünket, nem engedhetjük meg a vezetőinknek, hogy véget nem érő adósságokkal terheljenek meg minket. Döntenünk kell a gazdaság és a szabadság között, vagy a bőség és a szolgaság között. Ha ilyen adósságokba futunk, meg kell, hogy adóztassák az ennivalónkat és az innivalónkat, a szükségleteinket és a kényelmünket, a munkánkat és a szórakozásainkat.

Ha meg tudjuk előzni, hogy a kormány elvesztegesse a nép munkáját azzal az álcával, mely szerint gondoskodik róluk, akkor a nép boldog lesz. Az az óvatosság, amely a magánéletünkben megtiltja, hogy pénzünket megmagyarázatlan projektekre költsük, megtiltja a közpénzek elköltésében is. Azon dolgozunk, hogy a kormányt leredukáljuk a szigorú gazdálkodás gyakorlatába, hogy elkerülje a nép megterhelését és az elöljárók felfegyverzését a pénzzel való atyáskodással, amit kormányzatunk alapelveinek megrontására használhatnának.

Szerző: Hevesi Noémi. Eredetileg megjelent: www.aahsz.hu

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..