A kapitalizmus társadalmi rendszerét gazdasági demokráciának kellene hogy hívjuk. A gazdasági demokrácia fogalmát azonban – úgy vélem, hogy Lord Passfield és Mrs. Webb miatt – kizárólag arra a rendszerre alkalmazzák, amelyben a munkavállalók, mint termelők, és nem maguk a fogyasztók döntenek arról, hogy mit állítsanak elő és milyen módon. Ez a helyzet éppen annnyira lenne demokratikus, mint egy olyan politikai alkotmány, amely szerint a kormányzati tisztviselők és nem az egész nép dönt arról, hogy az államot hogyan irányítsák. Ez persze éppen az ellenkezője annak amit demokrácia alatt értünk.

Amikor a kapitalista társadalmat fogyasztói demokráciának nevezzük, akkor ezalatt azt értjük, hogy a vállalkozókhoz és a tőkésekhez tartozó termelőeszközök elidegenítésének a lehetősége csak a fogyasztók által a piacon naponta megtartott szavazással szerezhető meg. Minden gyermek, aki egy játékot jobban kedvel egy másiknál, választásával leadja szavazatát, amely végül eldönti, hogy melyik játékgyártó cég lesz sikeres.

Igaz, ebben a demokráciában nincs mindenkinek egyenlő szavazata; egyesek többségi szavazattal rendelkeznek. De a nagyobb szavazati jog, amelyet a nagyobb jövedelem tesz lehetővé, csakis a fenti választás által szerezhető meg és tartható fenn. Az, hogy egy gazdag ember fogyasztása nagyobb súllyal rendelkezik, mint egy szegény ember fogyasztása – bár erős a tendencia arra, hogy túlbecsüljük a jómódú osztályok által fogyasztott mennyiséget a tömeges fogyasztás arányában – önmagában egy “választási eredmény”, mivel egy kapitalista társadalomban a vagyon csak a fogyasztók igényeire való megfelelő válasszal kapható meg és tartható fenn.

Így a sikeres üzletemberek gazdagsága mindig a fogyasztói döntések eredménye. A megszerezett vagyon pedig csak akkor tartható fenn, ha azt úgy használják fel hogy a fogyasztók a jövőben is őket választják.

Az átlagember jobban tájékozott és kevésbé megvesztegethető az általa fogyasztóként hozott döntéseknél, mint választóként a politikai választásokon. Vannak olyan szavazók, akik mikor a szabad kereskedelem és a protekcionizmus, az aranyalap és az infláció közötti döntéssel szembesülnek, nem képesek mindazt figyelembe venni, amit a döntésük magában foglal. A vevőnek, aki a különböző sörök vagy csokoládék közül kell hogy válasszon, bizonyosan könnyebb a feladata.

Részlet Ludwig von Mises, Socialism, An Economic and Sociological Analysis című könyvéből.

¹Lord Passfield: a London School of Economics társalapítója, felesége Beatrice Webb.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..