Minden klasszikus liberalizmus iránt érdeklődő előtt ismeretes a baloldali narratíva, miszerint a szabad piacok aláaknázzák a demokráciát, és elszegényítik a szegényeket. Akik e tévedéseket bevésték a köztudatba, a szabad piac szószólóit a kapzsi gazdagok védőinek állítják be, míg a szocialistákat a közjó hőseiként festik le, akik bátran szembeszállnak a nagyvállalatok érdekeivel, és megvédik a szegényeket. Aranyos történet, azonban elképesztően téves. Ha a tényekre figyelünk mesemondók helyett, könnyen megcáfolható.

Vizsgáljuk meg, miként hat a gazdasági szabadság a szegények jövedelmére! A Fraser Intézet 2018-as “Economic Freedom of the World” (Gazdasági szabadság a világon) című jelentéséből kiderül, hogy a társadalmak legszegényebb tizedeinek jövedelme az összjövedelemhez képest szinte azonos az egész világon, függetlenül egy-egy gazdaság szabadságának mértékétől. Ugyanakkor a legszegényebb tíz százalék tényleges jövedelme a legszabadabb országokban csodák csodájára nyolcszor akkora, mint a legkevésbé szabad országokban élő legszegényebb tíz százalék jövedelme. Ez azt jelenti, hogy azokban az országokban, ahol alacsonyabbak az adók, kevesebb a szabályozás és érvényesül a jog uralma, ott a szegények is sokkal gazdagabbak.

freedoms2

Szinte már hallani a jóemberkedő kollektivisták kifogását: “Igen, de a neoliberalizmus miatt a demokrácia össze fog omlani.” Nos, ez egy elég vicces mondat valakitől, aki Che Guevarás pólóban védi a Nicolas Maduro-féléket. Ismét csak forduljunk az adatokhoz! Az Economist Intelligence Unit éves Demokrácia Indexe 167 ország demokratikus értékek – úgymint: a választási eljárás, a pluralizmus, a polgári szabadságjogok, az állami működőképesség, a politikai részvétel és kultúra – iránti elkötelezettségét méri.

E százhatvanhét ország közül csak tizenkilencet minősítettek “teljes demokráciának,” s ezek közül legtöbb ott van a legszabadabb harminc gazdaság között a Fraser Intézet jelentésében – Svédországot és Izlandot kivéve, melyek a 43. és az 59. helyezést érték el, bár ezek is erősen piacpárti gazdaságok erős joguralommal. Ez a korreláció fordítva is működik. Katar és az Egyesült Arab Emírségek kivételével a legtöbb tekintélyelvű ország gazdaságilag sem szabad, és a harmadik vagy a negyedik gazdasági szabadsági kvartilisba tartozik. Szóval elnézést baloldali barátaink: a nagyobb gazdasági szabadság több politikai jogot és polgári szabadságot is jelent, és viszont – és ezt empirikus bizonyíték támasztja alá.

freedoms

Nincs politikai szabadság gazdasági szabadság nélkül. Ezt az állítást még a baloldalon sem vitatják. Lev Trockij Az elárult forradalomban írja: “egy olyan országban, ahol az állam az egyetlen munkáltató, az ellenzékiség lassú éhhalált jelent. Az ősi elvet, miszerint aki nem dolgozik, ne is egyék, felváltja egy új elv: aki nem engedelmeskedik, ne is egyék.”Miért? Milton Friedman 1962-es Kapitalizmus és szabadság című könyvében kínál magyarázatot erre: “Ahhoz, hogy az emberek bármiért is szót emelhessenek, először is arra kell képesnek lenniük, hogy megéljenek. Ez máris felvet egy problémát a szocialista társadalomban, ahol minden munkahely az állami hatóságok közvetlen ellenőrzése alatt áll.”

Nincs politikai szabadság gazdasági szabadság nélkül. Ezt az állítást még a baloldalon sem vitatják. Lev Trockij Az elárult forradalomban írja: “egy olyan országban, ahol az állam az egyetlen munkáltató, az ellenzékiség lassú éhhalált jelent. Az ősi elvet, miszerint aki nem dolgozik, ne is egyék, felváltja egy új elv: aki nem engedelmeskedik, ne is egyék.”

A szocialisták tévednek, mert az egész narratívájuk téves. A valóság nagyon máshogy néz ki. A szabad piacok nem csak gazdagabbá teszik az embereket, hanem szabadabbá is. A bizonyítás terhe innentől a másik oldalra nehezedik, azoknak kell igazolniuk magukat, akik korlátozni akarják a szabadságot és erőszakhoz kívánnak folyamodni. Azoknak, akik saját maguk szeretnék eldönteni, hogy mire költsék a fizetésüket, nem kell előbb az állam szíves engedelméért könyörögniük. Tények helyett a kollektivisták oldaláról hazugságokat és becstelen képzettársításokat látunk csak, amelyekkel bárdolatlan érzések alapján mossák össze a szabad piacot a fasiszta rezsimekkel.

Mi be tudjuk bizonyítani, hogy a szabadság és az erőszakmentesség életbevágóan fontos. Vajon ők be tudják bizonyítani ennek az ellenkezőjét?

Írta: Evangelos Andreou, megjelent a FEE.org-on, 2018. november 19-én.

Posted by tgallai

2 Comments

  1. Nagyon ügyes okfejtés, gratulálok! Azért egy-két dolgot megjegyeznék. Vajon a szabad piac mit jelent, egy teljesen kiszolgáltatott, fejlődő ország számára, amely kormánya lepaktál a nemzetközi tőkével, hogy olcsóbb és kiszolgáltatottabb munkavállalókat kapjon?
    Vajon mit jelent a szabad piac akkor, amikor egyes vállalatok a tőkeerejük és kapcsolataik révén óriási befolyást szereznek kormányokban és döntéshozó testületekben?
    Vajon mit jelent a szabad piac akkor, amikor évtizedek óta azért nincs értelmes klímaegyezmény, ami nem fenyeget totális ökológiai, és ezáltal gazdasági katasztrófával sem, mer bizonyos lobbierők, akik az úgynevezett szabadpiac ideológiájával magyarázzák működésüket, tesznek arról, hogy ilyenek ne legyenek?
    Vajon mit jelent az, hogy a világtörténelemben éppen a piac szabadjáraengedése következményeként nőttek soha nem látott mértékűre a társadalmi egyenlőtlenségek?
    Persze jobb szabad országban élni, de a nyugati jólétnek megvan az ára keleten, nézzünk csak rá Magyarországra!
    A szabad piac mindig is az általad említett országoknak kedvezett, és a perifériától, illetve a félperifériától vett el. Azokban az országokban, ahol huzamosabb ideig az alacsony hozzáadott értékű termelés honosodik meg, éppen a szabadpiaci működési logikából következően (lásd összeszerelő üzemek a félperiférián), rengeteg társadalmi és gazdasági probléma alakul ki, példának okáért a duális gazdaság, regionális egyenlőtlenségek a gazdaság és az oktatás terén, nemzetközi viszonylatban alacsony bérek stb… Az érem egyik felén persze a szabad országok vannak, a másik felén pedig a kevésbé szabad félperiféria.

    Válasz

    1. Lobbizni vagy a kormánnyal “lepaktálni” csak akkor érdemes, ha a kormány képes a piaci folyamatokat a javadra befolyásolni. Ha a piac szabad ( = állami beavatkozástól mentes) akkor a kormány ezt definíció szerint nem teheti meg, egyszerűen azért, mert a törvények nem hatalmazzák fel erre.

      Ami a történelemben soha nem látott társadalmi egyenlőtlenségeket illeti: én azért elég komoly társadalmi egyenlőtlenséget látok egy istenként tisztelt fáraó és a legutolsó rabszolgája vagy pl. egy főnemes és a jobbágya között is. Ráadásul ezek az egyenlőtlenségek törvényben rögzítettek, ezáltal (kevés kivétellel) változtathatatlanok voltak. A szabad piacon semmilyen törvény nem tiltja, hogy tehetségedhez mérten megpróbálj javítani a helyzeteden.

      Válasz

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..